A Budapesti Állatkert közleményében frappánsan reagáltak a tréfálkozó kedvű telefonözönre:

Jónás urat és Pelikánnét is keresik telefonon
Áprilisi tréfa miatt égnek a telefonvonalak az Állatkertben

Folyamatosan csöng a telefon az Állatkert telefonközpontjában: leginkább Jónás és Farkas urat, valamint Pelikánnét keresik. A tréfás telefonhívások az április elsejei tréfacsinálás hagyományához kötődnek.

Az április elsejei tréfacsinálás nem kerüli el az Állatkertet sem. Ilyenkor ugyanis hagyományos ugratásnak számít, hogy a telefonálók valamilyen állathoz köthető nevű személyt – például Farkas urat, vagy Pelikénnét – keresnek. Ennek az április elsejei urbánus szokásnak a kezdetei ma már meghatározhatatlanok, de maga a hagyomány legalább fél évszázados múltra tekint vissza. Eredetileg nem az Állatkertet akarták megtréfálni az emberek, hanem egymást: mégpedig olyan módon, hogy barátjuk, ismerősük, munkatársuk asztalán egy üzenetet hagytak „Jónás úr visszahívást vár” üzenettel, és egy telefonszámmal, amely történetesen az Állatkert központi telefonszáma volt. Jónásnak a városligeti intézmény első, 1893-ba érkezett vízilovát hívták, de a XX. század elejére a közönség számára a vízilovakra általában utaló névvé vált. Az elmúlt években Jónás úr mellett Farkas urat is nagy számban keresték ilyenkor, az idei esztendőben pedig olyan is akadt, aki Pelikánnéval, Medve Alberttel, illetve Sárkány Péterrel (!) szeretett volna beszélni.
Bár az ilyen telefonhívások miatt az intézmény telefonközpontja ilyekor kissé túlterhelt, az Állatkert ezeket a hívásokat az „urbánus folklór” körébe tartozó népszokásként közös kulturális örökségünk részének tekinti. A tréfás áprilisi hagyomány jó példája annak, hogy az 1866-ban megnyílt kert az évtizedek során közös hagyományaink részévé vált.
Az Állatkert vízilovait különben Tücsköknek és Jusztinának, a felnőtt farkasokat pedig Toportyánnak, illetve Titánnak hívják.