Kint ugyan dolgoztak a zürichiek, de Ákosnak kifejezetten szóltak, hogy mivel okt. 23. ünnep, ő nem dolgozhat. Gondolom nem akartak hétvégi túlórapénzeket fizetni. Holnap viszont dolgozni fog, de mivel ablaknap lesz péntek, így arra kénytelenek szintén emelt pénzt fizetni. A zürichi kollégák nem igazán értették a mai napot se, nem nagyon tolerálnák, ha pénteken se dolgozna, így csak a ma lett szabadnap.
Elhatároztuk, hogy kirándulunk egyet, ha már itt vagyunk, átruccanunk Baselbe. Amúgy is imádni való kis város, ráadásul nincs is túl messze. A vasút itt szuper, de nem épp olcsó. Sajnos az idő nem volt túl jó, hideg nyirkosság, de legalább nem esett.
Voltak érdekes momentumok. Sikerült kiharcolnom egy állatkerti sétát, így már a Basel Zoo-ban is jártam. Meseszép hópárduc volt, de Ákos kedvencei a medvék nem nagyon mutatkoztak. Azért rengeteg állatot láttunk így is, jégcsapokká fotóztam az ujjaimat.
Aztán ugye a fő motiváció persze a villamosozás volt Ákos részéről, így a nap hátralevő részében főleg az volt a program. Svájc nem egyszerű eset, pl. az egyik villamosvonalon szépen átmentünk Franciaországba, majd vissza Svájcba. Elég egyedi, hogy a vonal egyik megállója egy másik országban van, jópofa volt látni a határt jelző táblát és hallani, hogy bemondják a következő megálló neve után, hogy Franciaország.
Azért sikerült a város nem csak villamossal ellátott részeiből is látni ezt-azt, bár amilyen sűrű a hálózat, elég hamar sínekbe botlottunk. Vacsit egy inkább helyiek által látogatott vendéglőben ettünk egy nem kifejezetten könnyű röstis kaját, amire nagyon jól esett egy pohár vörösbor.