Az Állatkertben megmentett madarak négy fiókának adtak életet

Megsérültek, megmentették őket, és bár szabadon engedni már nem lehetett egyiküket sem, az Állatkertben remek szállást kaptak. Bálint napjára párba álltak és fészkelni kezdtek, mostanra pedig már négy fiókájuk is van. Ez a története azoknak a gólyáknak, amelyek a városligeti intézmény nélkül biztosan elpusztultak volna.

Igazi sikertörténet annak a négy gólyafiókának a világra jövetele, amelyet már a látogatók is láthatnak a Fővárosi Állat- és Növénykert Szavannakifutójában. A szülőpár ugyanis sérült, törött szárnyú madárként került be az Állatkert madármentő állomására még a tavalyi nyáron. Bár az állatkerti állatorvosok természetesen kezelték ezeket a madarakat, a sérülés jellege miatt a tejes gyógyulás nem volt lehetséges. Az állatok ugyan életben maradtak, mi több, jó általános egészségi állapotnak örvendenek, ám emberi segítség nélkül a természetben nem tudnának megélni. Éppen ezért kerültek a városligeti intézmény Szavannakifutójába, több más fajtársukkal együtt.

Madármentés az Állatkertben

A sérült madarak mentésének több évtizedes hagyományai vannak a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az országban itt mentik a legtöbb madarat, természetesen szoros együttműködésben a nemzeti parkokkal, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME). A 2008-as évben több mint hatszáz madár került a mentőhelyre, többségüket segítő szándékú magánszemélyek hozták be az Állatkertbe. A leggyakoribb mentett madárfajok a fehér gólya, a feketerigó, a molnárfecske és a vörös vércse, de a behozott madarak között 83 faj egyedeit találjuk meg, amelyek többsége természetvédelmi oltalom alatt áll. A sérült állatoknál a szárny csöves csontjainak törése, a mérgezés és az áramütés számít gyakori problémának, de rajtuk kívül elárvult fiókákról is gondoskodnak a szakemberek. Az Állatkert a madarak mellett egyes védett kisemlősök, sünök és denevérek mentésével is foglalkozik.

A két madár már Bálint napján párba állt, így akkoriban sok kelepelést lehetett hallani az Állatkertben. A két madár egy fészket is kiválasztott azok közül, amelyeket a gondozók számukra előkészítettek. Természetesen kissé átrendezték a saját igényüknek megfelelően. Áprilisban már tojások fehérlettek a fészekben, május első napjaiban pedig ki is keltek a fiókák. A négy apróságot kezdetben persze csak a gondozók láthatták, mostanra azonban már elég nagyok és elég sokat mozognak a fészekben ahhoz, hogy a közönség is megfigyelesse őket.

A két állat megmentése így teljes sikerrel zárult, még ha nem is volt lehetséges újra röpképes állapotba hozni őket. Az állatkerti munkatársak segítsége nyomán szárnyaszegetten is teljes életet élhetnek, fiókáik pedig felnövekedve csatlakozhatnak a szabad természetben élő fajtársaik közé.

Mit keresnek a gólyák a Szavannakifutóban?

A mentett, de szabadon nem engedhető gólyák az Állatkertben rendre a Szavannakifuóba kerülnek. Ez sok látogató számára furcsa lehet, hiszen a legtöbb magyar ember szemében a gólyák a falusi, kisvárosi táj jellegzetes velejárói. A téli időszakot azonban Afrikában töltik, ahol a szavannákon, antilopok, gazellák és zsiráfok társaságában is előfordulnak.

A fehér gólya (Ciconia ciconia) Magyarországon fokozottan védett faj, eszmei értéke 100.000 Ft. Márciustól októberig rendszeresen előfordul a Kárpát-medencében, egyes állatok alkalmanként át is telelhetnek. Magyarországi állományát 4800-5600 fészkelő párra becsülik. Fészkét gallyakból építi magas, nehezen megközelíthető helyekre. Emberi települések környékén – amint az közismert- előszeretettel épít fészket a kéményekre, háztetőkre, villanyoszlopok tetejére. Egy-egy fészekalj általában 3-6 tojásból áll, a fiókák 29-30 napos költési idő elteltével kelnek ki.

Forrás: FÁNK