Hortikulturális találkozó az Állatkertben

Végleg kiköltözött az erszényből a kormos kenguruk csemetéje a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az ifjú erszényes egészen különleges, mert bár teljes egészében szürkésbarna-kormos színűnek kellene lennie, a fején olyanforma fehér foltot visel, amint a lovaknál csillagnak szoktak nevezni. Közben az Állatkertben tartja éves konferenciáját az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége kertészeti szakcsoportja.

Végleg elhagyta az erszényt a Fővárosi Állat- és Növénykert legifjabb kormos kenguruja. A kicsi még a tavalyi évben született, hiszen ennél a fajnál az erszény végleges elhagyása a 310. életnap körül szokott bekövetkezni (ami azt is jelenti, hogy az összes kengurufaj közül ennél tölti a kölyök a leghosszabb időt az erszényben). A közönség persze az első hónapokban semmit nem láthatott az apróságból, hiszen a kenguruk igen fejletlen, embriószerű állapotban jönnek a világra, és a nagyobb termetű fajoknál öt hónap is eltelik, mire a kicsi egyáltalán kinézne az erszényből.

A mostani kölyök egészen különleges megjelenésű, a homlokán ugyanis fehér színű jegyet visel, olyasfélét, amit a lovaknál csillagnak szoktak nevezni. Ilyen színmódosulást még a legtapasztaltabb állatkerti szakemberek sem láttak még soha kengurun.

A nyugati szürke óriáskengurunak is nevezett kormos kenguruk (Macropus fuliginosus) Ausztrália déli és délnyugati területein, illetve a Kenguru-szigeten őshonosak. Tartásuk Budapesten meglehetősen nagy hagyományokra tekint vissza, hiszen a faj egyedeit már az 1890-es években is bemutatták. A jelenlegi állomány ősei az 1980-as évek elején érkeztek a nyugat-ausztráliai Perth Állatkertjéből.

*   *   *

A hortikultúra nem a két világháború közötti időszak kultúrpolitikáját jelölő szó – amint élőszóban hallva sok magyar anyanyelvű gondolhatná – hanem kertészetet, kertművelést jelentő nemzetközi kifejezés. Éppen ezzel, pontosabban a zoo-hortikultúrával, állatkerti kertészettel és kertműveléssel foglalkozik az a szakmai eszmecsere, amelynek a Fővárosi Állat- és Növénykert ad otthont ezen a héten.

Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) kertészeti–botanikai szakcsoportja immár tíz éve létezik, így az épp Budapesten megtartott éves konferencia egyúttal jubileumi esemény is. A háromnapos szakmai programon félszáz állatkerti kertészeti szakember vesz részt Európa szinte minden szegletéből. A szerda délelőtti megnyitón dr. Persányi Miklós, az Állatkert főigazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy ez szakcsoport első olyan találkozója, amelyet az egykori vasfüggöny mögötti régióban tartanak, és reményét fejezte ki, hogy valamennyi résztvevő kellemes benyomásokat szerez a konferencia során.

A szakmai rendezvény fő témái – az általános állatkerti kertészeti és tervezési kérdések mellett – az állatkerti kertművelés jövőbeni irányai, illetve a természet, és ezen belül a növényfajok védelme, a Biológiai sokféleség nemzetközi éve programjával összefüggésben.

Az előadások mellett a résztvevők ellátogatnak a Vácrátóti Botanikus Kertbe, egy hajókirándulás keretében pedig felkeresik a Dunakanyart ész Szentendrét is.

Miért „kormos” a kormos kenguru

A hagyományosan szürke óriáskengurunak nevezett nagytestű kengurukat a tudomány már a XVIII. század vége óta ismeri. Az 1970-es évekre azonban – főleg W. E. Poole ausztrál biológus kutatásai nyomán – kiderül, hogy a korábban egy fajnak gondolt szürke óriások valójában két külön fajba tartoznak. Így aztán kényszerűségből „keleti” és „nyugati” szürke óriáskenguruknak nevezték őket.

Az erszényesek magyar elnevezéseinek szabályozása nyomán, amelyet több éves előkészítő munka után 2009. február 4-én, a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának 973. előadóülésén jelentettek be, a „nyugati” szürke óriáskenguru hivatalosan a kormos kenguru magyar elnevezést kapta. Ennek alapja, hogy a fajt leíró francia természettudós, Anselme Gaëtan Desmarest 1817-ben eredetileg is ilyen jelentésű nevet adott ennek az állatfajnak.