Na igen, végre sok-sok év után utaztunk... Just for fun! Nem munka vagy egy röpke hétvége erejéig, hanem 7 nap Toszkánában - átruccanva kicsit Liguriába és meg-megállva a Garda felé. 406 fényképet sikerült készítenem, de mivel ez a blog motor vagy mi piszok lassú és idegesítő, nekem meg nincs hozzá türelmem, csinálok majd - valamikor egyszer, ha rámszakad egy szabadidőkupac - egy oldalt az utazas.multimania.hu -ra, ahhoz lesz album... vagy csak album... meglátom. A saját gépem se gyors, így erőteljes motivációra lesz szükségem...

Addig is:

Ez itten Portovenere - útban Cinque Terre falucskáihoz.
A többi kép a linkekre kattintva érhető el - nem akartam duplán ide is, oda is feltöltögetni... mert minek?

Az egész út kissé zsufi volt, de egy percig sem unatkoztunk. Már lefelé, Szlovéniában is sikerült egy igen fincsi megállót beiktatni. Trojane és a fánkjai... Hmmm mesefinom, és... hatalmas. 

Tranzitszállásunk Rontában volt, egy pici toszkán "hegyteteji" faluban... minden tiszteletem a buszvezetőnknek, aki ellavírozott az aligszéles utcákon... Na itt részünk volt egy állítólag tipikus toszkán vacsiban, ami indult a pasta-val, mint előétellel, utána vegyes toszkán sülthusokkal - Toszkán Mixed Roasts, vagy mi. Na a vegák rémálma vonult fel hatalmas tálcákon. Sült oldalasok, combok, istentudja milyen testrészek a legkülönbözőbb állatokból. Volt disznó, bárány, csirke, nyuszi(!), borjú,... na macska azért nem :)

Másnap, illetve minden nap majdhogynem 6:00-kor kelés, 7:30-kor már úton Sienna felé. A kagyló alakú főtér nem volt semmi, de mire továbbindultunk már nagyon éreztem a talpam. Aztán szerencsére már a buszban ültünk, mikor ránk szakadt az ég... San Gimignano-ba bátran felcaplattunk, meg is lett a jutalma. Mire felértünk a városba, kisütött a nap. 

Innét Volterrát érintve haladtunk az etruszk riviéra felé, ahol Lido di Camagiore-ben volt a szállásunk, szép kiláttással az erkélyről mind az Appeninek, mind a tenger felé.

Na és másnap jött a legkedvencebbem, a Ligur tengerpart, La Spezia kikötője (hadikikötő is ám!), Portovenere (imádtam) és Cinque Terre. Az 5 faluból 2-ben tudtunk kikötni, Monterosso-ban és Riomaggiore-ben, ez utóbbi a hullámzás miatt kérdéses volt, így megfordítottuk a sorrendet és visszafelé szerencsére már sikerült. Érdekes itt a kiszállás a nyít tenger felől egy sziklák aljában lévő kis betonplaccra gurulós hídon keresztül a hajó orrából, miközben a hullámzás nem kicsi amplitúdóval mozgatja.

A következő nap teljes egészében Firenze lett szánva, komoly láb és talpfájás generáló sétákkal reggeltől estig... Hivatásos firenzei idegenvezetőnk kb. 3 óra alatt erőltetett menetben kis fülhallgatós talkie-walkie -val végigszáguldott velünk a városon... jó volt ez a fülhallgatós izé, mert lemaradva, fotózva, téblábolva is hallottuk az infokat, nem kellett tömörülnünk az idegenvezető körül, mégse maratunk le. Viszont cserébe megfájtdult a fülem-fejem... :) Sok sok templom meg mindenféle, és persze a híres Ponte Vecchio.

Élmény volt... talán itt fotóztam a legtöbbet, és meg kellett állapítanom, hogy Perseus a szárnyas kalapjával és bokájával jobban néz ki, mint Dávid, aki elég zömök alkat... szép, szép, de nem etalon. Szobornak, mesterműnek nagyon rendben van, de mint férfi... hát nem tudom. Neptunnál klasszisokkal szebb ugyan :)

Mivel már mindenki szétfotózta, így inkább nem kifejezetten Dávidot töltöttem fel :) vagyis csak részben, feldobva egy piros Ferrarival.

A következő nap Lucca és Pisa volt, délelőtt még elkapott egy kis permetező eső a luccai amfiteátrumban, de a Csodák terén már kifejezetten tűzött a nap, hogy egy "szalma"kalapba is beruháztam, azért idézőjeles, mert a címkén az állt, hogy 100% papír :) Pihenésképpen becsüccsentünk egy könnyű toszkán ebédre, Ákos pizzát evett - állítása szerint a legjobbat - én meg toszkán sajátát. A lényeg a kilátás volt, na meg hogy árnyékban voltunk. Igaz ez nem tett jót a fotóknak, az emberi szem sokkal alkalmazkodóbb... naggyon beégett a torony...

Másnapra sajnos viharos széllökések, zuhé, szürkeség és hullámok. Végig zuhogó eső... Elindultunk Parma-ba és utána tovább Mantovába... végig esett :( - mire Gardába értünk, ugyan elállt de borult volt az ég, azért ott már fotóztam párat... Majd tovább tranzitszállás - na itt volt medence, körbe havas hegycsúcsok, viszont sál és sapka nélkül nem nagyon mentem volna úszni. Bezzeg reggelre kisütött a nap. Itt nem csak medence, hanem kész állatkert is volt: nyuszik, pónik, kecskék, ludak... :)

Napsütésben indultunk, végig zuhéban mentünk, kb. Fehérvárnál kezdett kiderülni, Budapesten már jóidő... aztán másnap utolért itt is a nem épp május végi időjárás... 

Bocsi! :(

Hát az időjárást kicseréltem volna az előző napival - innét ugyanis már húztunk haza. Természetesen Trojane-ban feltankoltunk fánkkal, így másnap is az volt a reggelink.

Az összes fotó ömlesztve megtalálható a facebook fényképeim között...