Avagy a nem motormánoknak is élmény volt idén ellátogatni a

 Harley-Davidson Fesztiválra

Nagy meglepetésemre Ákos átküldött egy programajánlatot, ami első ránézésre megdöbbentett, hiszen motorostalálkozóról szólt. Konkrétabban az Alsóörsön már hagyománnyá váló évente megrendezett Harley-Davidson Fesztivál programjáról. Jobban megnézve a szombati nap fő attrakcióját megértettem lelkesedését, ugyanis Gary Moore lépett fel tegnap este 9-kor. Naná hogy lementünk, és forszírozásomra nem kizárólag csak az esti koncertre, bár a reggeli vonat helyett a délit sikerült kialkudnia. Így ugyan lemaradtam a felvonulásról, de ettől függetlenül még világosban elég sokat láttunk. Elsőként megkajáltunk, eltapsikolva az uccsó üdülési csekkünket. Megérte, mert nagyon finom volt a kaja. Aztán kis gyalogtúra és már be is jutottunk a motoroskánaánba.

Megkóstoltam a fesztivál neve alatt futó cuvée-t, nekem bejött. Ákos némi szamorodnit ivott, így nem volt oka szomorodni, mikor elráncigáltam a Halálgömbhöz, amiben egy kaszkadőr őrült egy showt produkált. Bent motorozott ebben a gömbben, vízszintesen körbe-körbe, majd függőlegesen is, a végén meg a haverját kerülgetve bekötött szemmel, amíg az egy működő láncfűrészt tartott a feje felett. Így leírva is elég horror, de látni...

Majd a mellettünk lévő térségben fel-le szálló fekete dögös helikoptert látogattuk meg.

Sajna már eltapsoltuk az apanázst, így a 10.000 forintos fejenkénti díjat nem tudtuk kiköhögni egy sétarepülésre. Persze Ákos jelezte nyomatékosan, ha egyedül lenne, már rég fenn lenne a helikopteren... és értékeljem a visszafogottságát. Mármint hogy nem forszírozza a röpködést. Értékeltem.

Mire innét átértünk a Kisszínpadhoz, még ugyan nem kezdődött semmi, így volt ülőhely, ahova gyorsan lecsüccsentünk. Viszont mire sikerült hozzájutnom egy kólához és egy ájsztíhez, addigra már lement az első szám. Előttem egy elég érdekesen dizájnolt fazon rendelt, közben egy celebke is csapódott hozzá, így hosszadalmas volt mire a halom piával végre elhúztak. Aztán a kiszolgáló személyzet játszott kámfort, míg végre sikerült kerítenem valakit, aki megdobott a két üdítővel.

A zene közben beindult, tömeg gyűlt, még szerencse, hogy a helyemet Ákos foglalta. Nagyon tuti kis bulit nyomott Kalapács, nagyon élveztem, főleg, hogy ülhettem, eddzve az esti ácsorgós koncertre. Mint később kiderült nem volt egy elvetélt ötlet.

Utána elindultunk megnézni picit a Balcsit is, majd egy eldugott részen felfedeztük a nem_kispályás_résztvevők részlegét, ahol egy ezüst ferrári, egy vadiúj porsche, egy dögös fekete musztáng és amit még körbe is jártunk, egy régi piros felicia álldogált. A feliciát és a ferrárit is lefotóztam, íme a régiség:

Innét már tendáltunk a nagyszínpad felé, ahol Ákos barátunkkal (egy másik Ákos, nem a saját) is sikeresen összefutottunk. Császkálás közben megcsodáltuk az általam csak AIR CAFE-nek becécett valamit, ami egy pult, körötte biztonságiövekkel ellátott székek, és egy nagy daru emeli fel. Szóval a magasban lehet inni egyet remek kilátással. Hogy miket ki nem találnak már! Persze volt amolyan gumis kilövős izé is, amikor lecsüccsentenek egy padra, aztán repülsz padostul egyet, jó nagyot.

Szóval a nagyszínpadon Török Ádám és a Mini nyomta, ami nekem nagyon szembetűnő volt, hogy nyúltak rendesen Ian Andersontól, azaz a fuvola miatt volt egy kis Jethro Tull stichje a zenének, bár a Jethro-t csípem. Még a NCIS-ben is :) Ez valahogy olyan izé volt... nem elég jó, hogy jól viseljem az allűrözést. Mindenesetre már nem mentünk sehova, mert ezután nemsokára várható volt Gary Moore, így helyezkedtünk.

Persze kaptunk előbb Fashion Showt, amiről igen egyértelműen nyilvánította ki véleményét a közönség. Nem kevés beszólás röpködött a színpadon teljesen kaotikusan mozgolódó csajok, majd később félmeztelen pasik felé. Egy sebtében összeszedett gimis tánckar egyszeri próba után nagyobb összhangban mozgott volna, bár lehet, hogy elfogult vagyok. Szánalmas volt, leginkább az, aki egy Török Ádám és Gary Moore közé betette szerencsétleneket.

Aztán végre eljött a nagy pillanat, az áhítat, meg minden. Érthető, hiszen nem járt még hazánkban Gary Moore, és koncert körútjain egyik állomás sincs közel. Ezt a fellépést nem tudom hogy sikerült megszervezni, de örök hálám a Fesztivál szervezőinek, hogy sikerült. Ákos szerint a két turné között sikerült valahogy ide csábítani, remélem tetszett neki, és máskor a turnéját is erre kanyarítja.

Hatalmas élmény volt, annak ellenére, hogy ahogy közeledett a koncert az eső is elért minket. Szinte észre se vettük, hogy esik, max picit a gépet féltettem. Ákos igyekezett fotózni, pár kép talán sikerült is. Meg pár kicsi videocska ízelítőnek, hogy legyen némi dokument, hogy ott voltunk.