Mivel elég rossz időt mondtak Bern-re és Lausanne-ra is, nem mentünk kirándulni, inkább megspóroltuk az útiköltséget, amiből simán megvehetünk egy kanapét. Inkább elbúcsúztunk Zürichtől. Kinéztem pár érdekességet, ahol még nem jártunk:
Megnéztük és utaztunk is a Rigiblik bahn-nal, a tetjéről átbuszoztunk a Zoo-ig. Pont a felhő közepébe mentünk fel, nagyon hangulatos volt a nagy homály, viszont jobban megmaradt a hó. Persze villamosoztunk is, Ákos fotózott, filmezett.
Kimentünk a Dolder bahn-hoz is, amiről kiderült, hogy egy tüchtig kis fogas, így azzal utaztunk egy oda-visszát. Aztán áthussantunk a főpályaudvarra és ettünk egyet a Hallo-ban, majd a SZU-val felmentünk az UETLIBERG-re, ahol még elcsíptük a naplementét a felhők felett. Nem semmi volt a szürke időből átvonatozni a felhőkön ki a ragyogó napsütésbe. Meseszép kilátás volt, bár Zürich nem látszott, csak hallatszott. Szirénázott és harangozott a felhőpaplan alattunk. Jópofa volt a hegy tetején hallani a nagyvárosi zajokat.
A kilátást megkoronáztuk egy-egy pohár isteni finom forraltborral, meg gyártottunk egy oylan helyi érmét egy 20 centesből. A vonttól értdemes volt felgyalogolni a kilátóhoz, nem győztünk kattogtatni. Visszaérve be akartunk ülni a Sprüngli cukiba - ha már a neki szentelt szobában lakunk -, de bezárt, így csak a pályaudvari Sprüngli boltban tudtunk bevásárolni némi pralinét ajándékba.
Este egy közös fürdővel fejeztük be a napot. Azt hiszem nagyon szép utolsó napunk volt Zürichben.
