A fekete hattyúk fiókakorukban szürkék, felnőtt korukra viszont „megfeketednek”

Vízre szálltak a hattyúfiókák a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A hat pihés apróság vasárnap kelt ki a tojásból, ám csak keddre derült ki, hogy pontosan hányan vannak.

A vízimadaraknak otthont adó Nagy-tó egyik szigetén fészkelő fekete hattyúknál (Cygnus atratus) 29-én, azaz a legutóbbi vasárnap hat fióka kelt ki a tojásból. Az első nap persze még nem lehetett tudni a pontos számukat, hiszen a fészken ülő felnőttek szinte folyamatosan takarták őket, így háromnál több egy időben szinte sosem látszott belőlük. A pontos számuk csak kedden derült ki, amikor a szülőpár a tó vizére vitte a fiókákat. Azóta szinte folyamatosan a vízen tartózkodnak, a két felnőtt állat vigyázó tekintetétől kísérve.

Az állatkerti Nagy-tó

Jóllehet az Állatkert területének nyugati vége a Duna szabályozása előtti időkben a folyam időszakosan vízzel borított árterének része volt, az állatkerti Nagy-tó nem természetes eredetű képződmény. A városligeti intézmény 1866-os alapításakor létesítették Reitter Ferenc mérnök tervei alapján. Reitter nevéhez fűződik egyébként az az ismert elképzelési is, amely szerint a mai Nagykörút  helyén hajózócsatornát építettek volna ki.

Magát az állatkerti tavat az eredeti állapothoz képest 1909 és 1912 között kis mértékben átépítették. A tó partján, a Japánkert felé eső oldalon található magasított sétány az 1930-as években készült.

A tó térségében egyébként nemcsak az Állatkert saját madarait láthatja a közönség, hanem olyan vadon élő madárvendégeket is, akik a környéket mint természetes élőhelyet részesítik előnyben. A tóparti fákon fészkelő szürkegémek és kormoránok is az ilyen, „vad” madaraknak számítanak.

Az eredetileg Ausztráliában őshonos madárfaj – a Magyarországon is előforduló hattyúkkal ellentétben – csaknem teljesen fekete, csupán a csőre piros, illetve a szárny tájékán akadnak fehér színű evezőtollak (ezek viszont szinte nem is látszanak, ha az állat szárnya össze van csukva). A fiókák azonban ebben a korban még szürke színűek, testüket pedig puha, pihés tollazat borítja. A hat fióka egyébként viszonylag soknak számít, mivel ennél a fajnál egy-egy fészekalj átlagosan 4-5 tojásból áll. A költés hat hétig szokott tartani, és a szülőpár mindkét tagja felváltva kotlik a tojásokon. A fiókák 5-6 hónapos korukra válnak önállóvá, három évesen érik el az ivarérettséget, és felnövekedve akár 22 évig is élhetnek, bár a természetben már a tízéves állatok is ritkának számítanak. Az akár 9 kg-osra is megnövő fekete hattyúk tápláléka részben vízinövényekből, részben rovarokból, férgekből, kagylókból és apróbb gerincesekből áll. A faj Nyugat-Ausztrália szövetségi állam jelképének számít.

Forrás: FÁNK