Kimentem a konyhába, hogy körülnézzek némi nasi után. Nem volt, viszont a mélyhűtőben leltem egy fagyasztott levelestésztát, aminek rögtön meg is örültem és kitettem olvadozni. Aztán körülnéztem, mit is tehetnék rá vagy bele. Sajtos-sós rudacskákat akarok csinálni, de sajt egy szál se. Kénytelen voltam Ákost riasztani, hogy hazafelé szerezzen be sajtot, mert különben nem lesz süti. Nála ez kulcsmondat, ugyanis rajong az édességért, legyen az csoki, linzerkarika, vagy szőlőcukor. Szinte minden csokifélét szeret, de nekem érthetetlen módon a mogyorósat nem. Furcsa, mert más csokirajongók élnek-halnak a mogyorósért. És persze nem csak az édesért, de a sósért is. Hihetetlen, hogy mennyire képes megsózni dolgokat.

Én szerencsére nem vagyok nagy csokis... elvétve fogyasztom, és csak a különlegeseket, mint pl. a Lindt 70-90%-os csokija. Na az csoki. Jó a chilis csoki is. Viszont én mindenből csak minimális mennyiséget vagyok képes elpusztítani. Nem mondom a csoki-vanilia fagyi és puding is bejön, de azok nem tömény csokik. Ha jobban belegondolok, inkább a linzeres dolgokat szeretem megbolondítva némi csokival.

Kivétel a forró csokoládé, mert azt nagyon szeretem. Ezüst tálcán kis ásványvízzel és némi habbal a tetején... Hmmm, az fincsi!