Sokan bepánikolnak ettől a számtól, és be kell valljam engem is picit megijeszt. Bár - atyám után szabadon - eddig egy öreg 30-as voltam, mostantól egy fiatal 40-es leszek. Persze csak holnap lesz a nagy nap, de a család ma óhajt felköszönteni. Logikus, elvégre hétvégén érünk csak rá. Apám másik vígasztaló gondolata alapján pedig csak 31 éves volnék, hiszen a nők legszebb 10 éve 30 és 31 éves koruk közt telik el. Van benne valami, mert a harmincas éveim igen klasszul teltek.

Hivatalosak vagyunk ebédre a szüleimhez és kedvesemet ebben a szent percben, déli 12-kor sikerült kiimádkozni az ágyból. Persze ez kb. 2 órás munkámba került, de így talán sikerül időben elindulnunk. Mivel nem kocsival mennénk - elvégre velem is koccintani akarnak szüleim - fél óra múlva indulnunk kéne. Ákos viszont ágyikó után a gép elé huppant bootolni. Természetesen ezen idő alatt megnézi a méljeit, a fórumokat, és válaszolgat, így a végén kb. 5 perce marad arra, hogy zuhanyozzon, felöltözzön és elinduljunk. Nem, nem jövőbe látok, hanem 6-7 év tapasztalata beszél belőlem.

Furcsa egy állapot, mikor ahhoz, hogy felvegyen némi rucit nincs eléggé ébren, de a fórumokban fergetegesen bír írogatni. Neki ugye ez a bootolás, nekem meg az a mondás jár a fejemben, ami így szól: Nem akarásnak nyögés a vége.

Persze ő nem akar, én meg nyögöm a következnényeit. Ghhrrr!

Összefoglalva a 40-es szám kevésbé kiakasztó, mint időnként a kedves párom. :)