Családunkban nagy hagyománya van a beiglinek, hiszen anyuék igen sokan testvérek, és nagy az összefogás. Ez a karácsonyi beigli előállításában kifejezetten megmutatkozik, ugyanis anyu két nővére így karácsony előtt összefog, és a teljes nagycsaládi igény kielégítésére nagy beiglisütésbe kezd. Ez alsó hangon 40 rudat jelent általában.
Mivel Ákos beigli-rajongó, jeleztem anyuék felé, hogy minket is belevehetnek az igénylők közé, hiszen már önálló háztartás volnánk. Eddig mindig a szülőktől kaptunk egy kis beiglit, mindkét oldalról, ezen kívül Ákos még egyéb forrásokból is beszerzett 2-3 rudat.
Most némi alapunk is van azért a beigli igénylésre a nagycsaládi sütésből, mivel költözéskor az igen drága, nagy és mindentudó konyhagéptől meg kellett váljak, amit odaajándékoztam Csöpi néninek, aki nagyon szeret sütni, és nagyon tud is, és a családi beigligyártás lelke. Szóval remélhetem, hogy cserébe jut nekünk is beigli.
Ákos ugyan mondta, hogy nálunk a családban kicsit furcsa a beigli, mivel szinte nincs is benne tészta. Pedig mindig azt hallottam eddig, hogy az az igazán jó beigli, amelyikben alig tartja valami a tölteléket. De hát ő szereti a tésztáját is. Nosza jeleztem a család felé, hogy ha valamelyik beiglit elrontanák - kicsit kevesebb töltelék jutna bele -, azt nyugodtan adhatják nekünk. Másutt nem éri kritika, Ákos meg épp úgy szereti. Idén úgy néz ki viszonylag elégedett lehet - tökéletesen tuti nem, mert neki semmi mennyiség nem elégséges, ha beigliről van szó.
Szerencsére a beiglizés karácsony időszakára korlátozódik, így megússzuk viszonylag komoly következmények nélkül. Persze utána nem árt némi diéta. Szóval nálunk a híres kabaréjelenet nem állja meg a helyét, mivel még szilveszterig se tart ki a beigli. Mindez úgy, hogy én nem is szeretem a beiglit, inkább zserbót (kifejezetten Csöpi néni félét), vagy rácsos sütit szoktam inkább választani.
Mindenkinek hangulatos készülődést az ünnepekre!