Nem tudom megfigyeltétek-e már, hogy amikor hétvégére szabadtéri programra ácsingózik az ember, lenne is hova kiruccanni, az időjárás keresztbefekszik. Merthogyugye múlt héten ragyogott a nap, na jó, nem volt túl meleg, de mégse esett, viharzott, ködösödött, nyirkos-nyákosodott. Gondoltam hurrá, lesz pacizda megnyitó, klassz programokkal, szombatra meg is van hova megyek. Ehelyett szombat reggel besötétedett. Komolyan... elég fakó-ködös-esős idő volt, de délelőttre még sötétebb lett. Perszehogy nem mozdultunk ki, ki a fene akar pár perc alatt jégtömbbé válni. Ok, ugrott a szombat. Csak szegény pacisokat sajnáltuk, olyan jó dolgokat szerveztek össze, és gondolom sokan jutottak hasonló döntésre mint mi.

Na jön a vasárnap, hátha kisüt a nap... Ákos fotózni ment egy barátjával délelőtt, és mikor indult, kb. 10 másodpercig át is küzdötte magát néhány kósza napsugár, de secperc alatt besötétedett megint. Terveztem némi családlátogatást, de kinézve a megaszürkeségbe, inkább itthon maradtam egy jó kis könyvvel.

Ma reggel napsugár-csiklandozásra ébredtem, jelenleg ragyogó kék az ég, tűz a nap és oltári jó idő van. Hogy miért? Mert hétfő van és dolgozni kell, bent csücsörögni a számítógép előtt. Főként.

Fenti időjárási rend igen gyakori sajnos, sokkal gyakoribb, mint a fordítottja. Na jó, néha az is előfordul, de csak hogy ne veszítse el az ember teljesen a hitét.