Épp megfagyni készülök valami furcsa okból kifolyólag, ugyanis itt a hőmérséklet meghaladja a 20°C-t a szobában. Mégis. Lehet, hogy a kinti mínusz valamilyen furmányos módon mégiscsak érezteti a hatását. Sebaj, főztem teát. Sárgadinnye ízesítésűt mézzel ráédesítve. Finom meleg, de nem elég édes, így tettem bele még cukrot is. Mentségemre legyen mondva, hogy nagy bögréről van szó, és a forró édes italok jól esnek hidegben.

Valami gond lehet a termosztáttal, ugyanis mellé akasztottam egy egyszerű hőmérőt, és amikor 25°C-ra van állítva a valós hőmérséklet éppeg hogy 20°C. Pillanatnyilag 21°C-ot mutat, míg a termosztát elvileg azt mondja a fűtésnek, hogy legyen 27°C. A gépelés meg nehezen megy a dermedt ujjaimmal, ugyanis azok jelenleg kb. 10°C-osak. Bárki kételkedik szívesen hozzáérek a nyakához.

----- kis szünet, amíg markolászom a forró teásbögrémet -----

Ma 11 tájt nagy hóesésben indultam haza, nehogy fenn ragadjak a hegyen. Korábban már írtam róla, hogy egy minimális hó is mekkora galibát képes okozni és semmi kedvem nem volt hétvégére mások nyakán ragadni. Szerencsére még friss volt a vékony hóréteg, így nem sikerült az autósoknak jégpályává taposniuk és szerencsésen lejutottam. Az ég és a kavargó hópelyhek úgy néztek ki, mintha egy hétig nem akarnák abbahagyni a hullást, aztán mire hazaértem, már nem igazán esett. Most meg egyáltalán nem esik. De hideg az van. A végén még kiderül hogy ok nélkül pánikoltam.

----- újabb teaszünet - bár már lehűtötte a kezem a bögrét egy kicsit -----

Asszem megyek az ilyen alkalmakra rendszeresített mamuszomért. Nagyon édi, nagy bumszli oroszlánfejbe dugom a tappancsom, ami így végre nem dermed görcsbe. Ráadásul (Ákos szerint) aranyosan járok benne. Szerintem mintha hótalpakkal közlekednék a lakásban, olyan lehet a mozgásom. Olyan ewokos billegéssel kombinált lépegetőhöz hasonlítanám leginkább.

<--Rá gondolok, itten balra.

Ákos most telefonált, hogy elmenne kicsit csavarogni Ákossal (ez egy másik, a haverja), gondolom villamosozni a 41-esre szokás szerint. Pedig imádott hava most épp nem hullik.

Itt a bizonyíték, hogy mily hideg van a lakásban: bazigyorsan hűl a tea, már csak ippeg hogy langyos. Hogy sokkoljam azokat akiket cseppet sem érdekel (de azért elolvassák), leírom, hogy egy nagy adag mézzel és három kanálnyi cukorral iszom.

----- lassan mehetek egy újabb bögrényi teáért -----

Mi lesz velem, ha jönnek a tartós mínuszok? "Hoppá!" - ahogy Kálmán bá' mondaná.

Nagy élményem volt ma délelőtt Budakeszin, ugyanis a Makkosi utat elkezdték tegnap túrni. De annyira, hogy totál lezárták, az elején átjutni nem lehet, mert mélyszántás, 30 centi magas kőhalmok és bazinagy munkagépek állják az autó útját.Természetesen egy árva zsákutca tábla nem lett kitéve, így az ember szépen végigmegy és a végén tolatgat a halom beszorult autó között, és forgolódik. Mindkét irányból ezt a nem túl szimpatikus szivatós játékot játszották az illetékesek. Nem csodálkoznék, ha valaki egy kamerával kicsüccsent volna Kandikamerázni a csapdába esetteket.

Namármost nekem a Makkosi felső részére kellett eljutnom valamilyen trükkel. Van egy földút - jelenleg sárút -, ahol valahogy fel tudtam tegnap kapaszkodni, de ma jégpályává avatta az éjszaka esett egy-két centi hó. Vagy inkább jeges, fekete sípályává. Meredek, buckás, jeges. Egy lendülettel eljutottam a negyedéig, de láttam, hogy kicsit feljebb, a még meredekebb részen egy Póló külső navigációval és kézi rásegítéssel csúszikál hátrafelé, vissza, hogy meg tudjon fordulni. Felette egy kajaszállító kisfurgon csúszott szembe vele lefelé, két első kerék totál jobbra kormányozva, kocsi mégis csúszik enyhén balra az igen mély árok felé, végül sikeresen túljut a veszélyes árkos szakaszon. Felfelé csak egy terepjáró mert nekilendülni, de aztán asszem ő se ment fel, mert szembe jöttek többen is riszáló seggel csúszkálva.

Én dobtam egy hátraarcot, és a település másik oldaláról, felülről közelítettem a problémát, így sikerült felmásznom egész magasra, majd egy pici személyatónyi szélességű jéggé taposott nyomvonalú utcácskán kacsáztam vissza a Makkosira. Mit mondjak, leizzadtam, mondhatni túltengett bennem az adrenalin. Pedig van asr, difizár, újdonat téligumik, ráadásul autókám direkte 2 centivel megemelt alvázú és plusz védelmet kapott alulról a motor, ismervén a körülményeket, ahol grasszálnom kell vele. Ha nem lenne a két centi, alvázzal karistoltam volna a jeget az tuti.

Igaz e hó 9-én jelent meg a cikk, de most leltem rá. És nagyon tetszene a dolog. Már régóta vágyom rá, hogy megszülessen végre nálunk is. Az egész rendszernek időalapúnak kéne lennie, úgy korrekt. Milliárdokat dobnak ki az ablakon, ahelyett, hogy valami praktikusat, mindenki számára elfogadhatót és hasznosat csinálnának.

Az időalapú jegyről beszélek!

Kis lépés, de talán elindulunk ezen az úton. Beharangozták az SMS jegyet, ami - végre - időalapú, így korrekt. Olvasva Erminavet cikkét, felcsillant bennem a remény, hogy talán mégse annyira élhetetlen város Budapest.

Az Index információi szerint a BKV 2008 első hónapjaiban szeretné bevezetni az SMS-ben megvásárolható jegyeket. Az újítás technikailag is érdekes, és sokat javíthat az alkalmi utasok kényelmén/fizetési kedvén, hiszen jelenleg a megállók többségének közelében nem lehet jegyet kapni, a felszíni automaták a tapasztalatok szerint többször rosszak, mint jók.

Csak meg ne torpanjunk rögtön az elején! Pedig esélyes, hiszen mindenki mindenről nagy sápot akar lehúzni. Tipikus magyar hozzáállás.

A külföld - és nem csak a nyugat! - már eléggé előttünk jár. Mi csak kullogunk utánuk. A 90-es évek közepén Prágában már idő alapon működött a jegy. Legalábbis az volt ráírva, hogy 1 órán át érvényes a kezeléstől számítva.

Hogy ezt miért is nem tudták megoldani nálunk? Új buszok, új jegykezelő cuccok - tudjátok, az a sárga kis bélyegzős - felszerelése a régi rendszerbe. Minek? Ezzel az erővel már időpontot is bélyegezhetne az a kütyü, és kész. Egyszerű és olcsó lett volna, ha már amúgy is cserebere van. És ha a sok mechanikus jegykezelő bigyót - azt a piros kis izét a fekete műanyaggal a tetején - is ki kell cserélni, még akkor is olcsóbb megoldás, mint ha hatszor állítunk át mindent, újra lecserélve az egészet. Persze előfordulhat, hogy ebből a megoldásból nem lehet privát haszonra szert tenni.

Na most jól felhúztam magam.

Ákos remekül tudja megírni a mai reklámok vitriolos kritikáit (Pl: ezt, ezt vagy ezt).

Engem se kevésbé akasztanak ki, csak eddig nem igazán ragadtam billentyűzetet miatta. Eddig. Tegnap ahogy nyomultak a reklámok a tévében, felfigyeltem hogy most minden valamilyen "hatás"-ról szól (Áksz, Csepi,...), és hirtelen képek villantak az agyamban, hogy mi jönne ki abból, ha hirtelen összekeverednének a különböző hatások.

Teszemazt a próbababa elkezdene plafonig ugrálni, vagy a csajok rácuppannának a spánielre, vagy jönne a konkurenst kiiktató fejleverés.

Hangos kuncogásom Ákos kérdő tekintetét eredményezte, így kifejtettem neki mulatságom tárgyát. Mondta írjam meg a blogban. Szerintem ő jobb ebben, de mivel nem írta meg végül, inkább a divatot cikizte, ez rám maradt.

Épp most csináltam meg egy klassz kis oldalt Balajti József útibeszámolójából a Baltikumról, és szégyenszemre rögtön az oldal tetején elírtam a nevét. Valamilyen indíttatásból átkereszteltem Istvánnak, pedig mindenhol másutt helyesen írtam a nevét. Talán mert apukám István, valahogy tudat alatt azt írták az ujjaim..

Kicsit ziláltka vagyok, ugyanis mikor írta, hogy hát nem igazán István a neve, kerestem mindenütt, nem leltem az elírást, ugyanis a főoldalt, a linkeket néztem, meg az aláírást, a főcím feletti nevet nem. Pedig szép nagy kiemelt betűkkel azt sikerült elírnom. Csak azt nem értem, hogy nem vettem észre. Mostmár mindegy, javítva, és ezúton is ezer bocsánat érte.

Kimentem a konyhába, hogy körülnézzek némi nasi után. Nem volt, viszont a mélyhűtőben leltem egy fagyasztott levelestésztát, aminek rögtön meg is örültem és kitettem olvadozni. Aztán körülnéztem, mit is tehetnék rá vagy bele. Sajtos-sós rudacskákat akarok csinálni, de sajt egy szál se. Kénytelen voltam Ákost riasztani, hogy hazafelé szerezzen be sajtot, mert különben nem lesz süti. Nála ez kulcsmondat, ugyanis rajong az édességért, legyen az csoki, linzerkarika, vagy szőlőcukor. Szinte minden csokifélét szeret, de nekem érthetetlen módon a mogyorósat nem. Furcsa, mert más csokirajongók élnek-halnak a mogyorósért. És persze nem csak az édesért, de a sósért is. Hihetetlen, hogy mennyire képes megsózni dolgokat.

Én szerencsére nem vagyok nagy csokis... elvétve fogyasztom, és csak a különlegeseket, mint pl. a Lindt 70-90%-os csokija. Na az csoki. Jó a chilis csoki is. Viszont én mindenből csak minimális mennyiséget vagyok képes elpusztítani. Nem mondom a csoki-vanilia fagyi és puding is bejön, de azok nem tömény csokik. Ha jobban belegondolok, inkább a linzeres dolgokat szeretem megbolondítva némi csokival.

Kivétel a forró csokoládé, mert azt nagyon szeretem. Ezüst tálcán kis ásványvízzel és némi habbal a tetején... Hmmm, az fincsi!

Tegnap este öt óra tájt bezuhantam az ágyba és elaludtam. Ma reggel hétig. Nem semmi... Ákos is, csak ő éccaka még felkelt némi fórumozás, vagy nem is tudom mi céljából, és csak fél három tájt jött vissza. Mert ő egy bagoly lélek. Következésképp ő még durmol.

Ma reggel lottószelvényt akartam venni ébredéskor, illetve beszerzési igazgató lenni egy naaaagy multinál. Jókora pénzvágy lett úrrá rajtam, ugyanis tegnap nézegettük az utazási lehetőségeket, amikből értelemszerűen kimaradunk.

Milánó vagy Firenze stb... vonattal, merthogy most van akciójuk, de akkor az 30-50 Eurós jegy árához szépen el kell kezdeni hozzászámolni a kaját és a szállást. Namármost, ha csak 2 iccakányira megyünk, az már kettőnknek 100 EUR minimum. Na és a kaja, tapasztalatból tudom, hogy minimum 50 EUR/nap, ha visszafogottak vagyunk. Adjuk csak össze. Eddig 350 EUR, és még nem is utazgattunk a városok közt. Mert ha már ott vagyunk Milánóban, akkor hülyeség nem átmenni Veronát megnézni. Ha Firenze, akkor meg mindjárt ott van mellette Siena. Bologna meg útba esik Firenze felé, és persze ott van a helyi közlekedés is. Hoppá, a belépőkkel még nem is számoltam. Egy hétvége 100eFt alatt tuti nem jön össze.

Na megkapta párom az ÜCs tömbjét, így már tutibiztos megyünk. Egy kellemes kis szilveszteri kiruccanás lesz, 3 éj/4 nap Keszthelyen a Kristály Hotel-ben. Ráadásul kivételesen ez egy olyan csomag, ahol fakultatív a nagyhacacás műsoros vacsora sokért, így mi majd szépen kettesben felhajtás és vendéglátós zene nélkül klasszisokkal ocsóbban fogunk étkezni. És amúgy se az a lényeg, hanem hogy kettesben pihizzünk egy jót.

Eddigi tapasztalataim szerint a hotelek ünnepekkor duplázzák-triplázzák az áraikat, aminek következtében például tavaly Valentin napi időszak helyett egy héttel később mentünk egy párnapos pihenőre. Cserébe kicsit hosszabban, ugyanannyiért. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy mennyiért adják ezt Balatoni Szilvesztert, mert bárhol máshol minimum a duplája volt. Megérdemel egy kis reklámot, a mi helyünk már úgy is biztosítva van. :)

Sikerült nyűgösködés nélkül felkelnem.

Az esti tea hatására történő hosszasabb fennmaradás után is még jóideig pörgött az agyam, azaz nehezen aludtam el. Én nem értem, de úgy tűnik ilyenkor reggel magamtól, még a vekker megszólalása előtt felébredek, és tovább száguldoznak a gondolataim. Aztán majd jön a böjtje, mikor délután 3-4 körül leeresztek, mint egy kiszúrt lufi.

Ilyen hatással van rám egy fejfájáscsillapító is, baromira felpörgeti a kreatív énemet. Kár hogy már csak receptre adják, mivel nekem ez vált be. Biztos benne van az is, hogy ha a hasogató fejfájás elmúlik, akkor az ember agya szárnyakat kap. Tisztára Minerva (Pallas Athéné) érzés!

Remek ám, hogy itt ez a Naplóka, de most újra frissítgethetem a bazinagy multimania oldalt, hogy valami linkféle terelgesse erre a neten tévelygő lelkeket.

Még mindig hat a tea - holnap meg olyan leszek, mint a kifacsart citrom. Már most utálom előre a vekkert. Aztán mehetek hivatalba, nyomdába, rohangászhatok kocsival a városban... mert még így is olcsóbb, mintha tömegközlekedéssel mennék. Teszem azt két helyre megyek - itt ott átszállással - máris ugrott 6 jegyem. Beszorozva majd másfélezer pénz... ok, a kocsi is fogyaszt, meg ott vannak a dugók, de kb ugyanott vagyok. És ráadásul Buda - Nagydiófa - Kőbánya - Budakeszi útvonal kétszer annyiba kerülne bkv-val, mint kocsival. Az utazgatásra fordított időhegyeket nem is nézve.

Tejóég már negyed kettő... sürgősen aludni kell induljak. A gép meg dolgozzon. Egyelőre csak a multimania.hu-t frissítem. Majd szép sorban lassacskán meglesz az utazás-, foto-, és zoománia is.

A mai napom igen változatos volt, ugyanis átviteltechnikai feladatokat láttam el. Majd biztos jön az izomláz a nagy pakolástól. A derekam már kezd fájni, de agyilag még mindig nem bírok fáradni. Az a hülye tea!

Na, éjfél után hazaért Ákos is a szüleinél tett látogatásból. Még kb. este 10 tájt mondtam neki, hogy mivel anyagilag nem állunk a hónap magaslatán, tán ne akkor jöjjön, amikor már csak a taxi jár. Persze hogy akkor jött. Taxival. És még másfél hét a fizuig...

Ma hazaérve észrevettem, hogy a reggel Ákosnak készített tea még mindig a főzőben van. Jól elfelejtkeztem róla. Szegénykém dideregve ébredt és becsüccsent egy forró fürdőbe, majd kért egy belsőleg is melengető teát. Megfőztem és úgy ahogy volt el is felejtkeztem róla. Miután kimászott a kádból, megtalálhatta, mivel hiányzott belőle egy bögrényi, és a filter is ki lett dobva a szemétbe (itt megragadom az alkalmat, és megdícsérem háztartásunk férfi tagját eme tettéért).

Szóval a maradék (kb. 85%) teát megmelegítettem és két nagy bögrével megittam. Ennek egyenes következménye, hogy nem vagyok álmos, sőt! Mindjárt éjfél, és cseppet se kókadok. Rámtört a kreatívhatnék. Így aztán előszedtem a régebben megalkotott blogot, melyre át akartam költöztetni a Rianna Szubjektívet, de valahogy nem sikeredett, így az maradt ott, ahol volt. De akkor mit is kezdjek ezzel a rianna.blog-gal? Hát legyen klasszikus Napló jellegű komolytalan, mindennapi, mások számára érdektelen (kivéve a kukkolós típust) blog. A komolyabbik marad a Szubjektív - az ráadásul be van építve linkileg a Multimania oldalaimba is.

Ez a blog pedig magánéleti naplóka lesz - ahogy magamat ismerem - komoly kihagyásokkal. :)