Ma olvasással és nyammogással telt a napom, este elmentünk egy új helyet keresni vacsira. Végül a főpályaudvaron találtunk egy Hallo (vagy Hello) nevű étteremfélét, ahol viszonylag olcsón jól teleettük magunkat. Ákos bevásárolt némi újságot és térképet is, és megleltük a SZU indulásának helyét is, amit egyik nap halálra kerestünk.

Tegnap este szállingózott a hó, de nem maradt meg lévén plusz fokok. Éjszaka viszont lehülhetett rendesen, mert reggelre mindent puha 15 centis hó fedett és még mindig esett. Igaz ment fel a hőmérséklet is, de ekkora mennyiségű hó nem olvad el két perc alatt.

Gyorsan csináltunk pár képet az erkélyről, Ákos még munkába menet is fotózott egy csomót. Este mesélte, hogy azért itt is káosz volt a hirtelen hótól a közlekedésben, némely villamos nem a saját útvonalán közlekedett, kicsit megkutyulódott minden. Már plusszok vannak sajnos, így olvad minden, és már nem is esik. A háztetők viszont hófehérek.

Na nem kell aggódni miből fizetjük ki a szállást, megjött az elszámolási előleg Ákos számlájára, így már tuti nem kell maradnom mosogatni :).

Délben kisütött a nap, én meg nekiindultam a napsütésben havat fotózni a városban. Vittem cserecipőt Ákosnak, mert reggel csontig elázott a cipellője, majd fotózgattam, de hamarosan megint jöttek a felhők. Ebédre sült gesztenyét ettem, így legalább felmelegítette kissé a fotózástól szétfagyott mancsomat. Négykor úgy döntöttem már nagyon hideg van és a nap se jött vissza, így visszamentem a szállodába.

Anyu pont elcsípett, mivel a szobánkban hívott. Jó volt hallani a hangját, mondta, hogy megkapta a múlt héten írt levelemet. Mivel gépem nem volt, így hagyományos levélpapírra írt levelet adtam fel hagyományosan postán, aminek nagyon örült. Igaz leginkább a válság és az árfolyamok emelkedése miatti aggodalmaimat írtam meg nekik, de úgy néz ki a hagyományos postai levélnek még mindig megvan a varázsa. Megbeszéltük, hogy kijönnek értünk vasárnap a reptérre.

Este elmentünk vacsizni oda, ahol tegnap is ettünk, de kicsit később, így már élő zene  is volt. Várakozásommal ellentétben nagyon kellemes és  hangulatos volt, klassz kis délamerikai, spanyolos zenéket játszottak.

Szép időben már láthatja a közönség az egyhetes orrszarvú borjút

Szép időben a kifutóra is kiengedik a kis orrszarvút – erről döntött ma a Fővárosi Állat- és Növénykert vezetősége. A tervek szerint a félmázsás „apróság” mostantól napi egy-két órát a kifutójában tölt, ha az időjárás kedvező, és ilyenkor a látogatók is megcsodálhatják. Amikor azonban az istállóban tartózkodik, továbbra is csak az állatház látogatóterében elhelyezett monitoron lehet megszemlélni.

Délelőtti olvasás után, mivel éreztem a torkom, ittam egy Neocitrant. Mikor végzett a takarító, egyszerűen bedőltem az ágyba, és úgy elaludtam, hogy csak Ákos telefonjára ébredtem fel este.

A tegnapi notebook probléma lekűzdése után - a munkája nem veszett el szerencsére - most egy hülye értekezeletn akadt ki. Az a baj, hogy nem tudják egyértelműen megmondani, hogy mi kell nekik, és ezt egy olyan, a munkájára igényes ember, mint Ákos nehezen viseli. Mivel tök lelkiismeretes, ez nem tesz igazán jót a lelkivilágának és az idegeinek.

Lazításként megvacsiztunk egy egyszerű fapados kocsmában lazításképp, és én végre ettem egy sajtfondue-t. Nagyon fincsi volt.

Ákos kissé ideges volt, mert tegnap este a notebook, amin dolgozott egyszercsak azt mondta, ő nem tud bootolni. Sztrájkolt, vagy lázadt, vagy mittudom én... Szóval roppant ideges volt miatta, az eddigi melója volt rajta - bár csinált mentést, de akkor is -, illetve egy csomó minden más is. Ja és így a szállóban nem tudott netezni. Na ma korán berongyolt a melóhelyre, hogy meggyógyítsa, ui. ott volt lemez, meg ilyesmi, amivel helyre tudta pofozni.

Én olvastam, pihentem. Kinézve az ablakon sok kedvem nem volt kimozdulni, mivel eső esett, néha havas eső, időnként csak hó. Igaz 8-10 °C volt, de akkor is.

Este Ákos találkozott egy villamosbarát ismerősével, csatangoltak egyet, majd én is csatlakoztam és elmentünk vacsizni egy a srác által kedvelt kocsmába. Mikor szóba került, hogy én csak angolul tudok bekapcsolódni a csevegésbe, Andrew-ról kiderült, hogy tulajdonképpen angol, csak itt él. Nagyon fincsit ettünk, és végül nem engedett fizetni minket. Ákos meg is jegyezte, hogy ha ezt sejti, nem rendel még egy desszertet is pluszban.

Igaz angolul folyt a beszélgetés, de mivel nagyrészt villamosos témákról, így felőlem akár kínai is lehett volna. Végül is jó kör volt, bár esett, remekül éreztük magunkat.

Rossz időt ígértek a hétre, így mikor nem esett reggel, gondoltam gyorsan letudom az állatkertet. Ákost úgyse érdekli, esőben meg nem igazán élvezetes - bár Münchenben zuhogó esőben zooztunk -, így elindultam. Nagyon klassz, nagyobb a baselinél. Rengeteget fotóztam, bár a beltériek nem igazán sikerültek, sok homályos lett, mivel nem átallottak belemozdulni a modelljeim. Vakut meg ugye nem használunk ilyen esetekben, nem illik a frászt hozni szegény állatokra.

3 teljes órát csavarogtam, volt ahova visszamentem, mert első alkalommal épp takarították a kifutót, így max ápolót fotózhattam volna. Jól elfáradtam, ráadásul kifogyasztottam az összes aksit, így utána visszamentem a szállodába pihenni. Délután már csak olvasgattam és töltöttem az aksikat. Este pedig Ákossal elmentünk ismét a múltkori olasz étterembe.

Van sok-sok fotó, majd valamikor lesz belőle oldal is. Egyszer.

Remek döntés, még ha horror pénzbe került a vonat, akkor is. Meseszép vonatút, majd mediterrán kisváros, tó, napsütés. Végre melegem volt! Nekivetkőztünk pólóra és lecsüccsentünk a tóparti padra élvezni a napsütést, a hangulatot.

Annyira párás volt az idő, misztikus fénybe burkolta a tavat, halvány körvonalai látszottak csak a környező domboknak, a partnak, mégis isteni érzés volt sétálni a korzón, aztán egy szép parkban a pálmafák és fikuszok közt.

A vasút valahol fenn áll meg, onnét siklóval lehet lemenni a városba. Ez már olasz terület, ki is használtuk és egy isteni ebédet ettünk az egyik étteremben. Desszerttel is olcsóbb volt, mint Zürichben desszert nélkül... úgy néz ki Svájcban Zürich drágának számít.

Visszaérve Ákos ismét éhes lett, így egy sültkolbászos hotdogot vett a pályaudvaron, mert az még nyitva volt. Nagyon ízlett neki. Hát igen, első nap én is azt ebédeltem, és tényleg nagyon finom. Német területeken valahogy tudnak kolbászt csinálni, valamiért sokkalt több félébb és finomabb, mint nálunk.

A vonat se volt semmi, több hurokkal küzdötte le a magasságot, rengeteg alagut és viadukt között. Végül is átmentünk a Szent Gotthardon, ami nem kis magasságot jelent. Felhős időben indultunk, de elég hamar olyan magasra értünk, hogy áttörtünk a felhőkön és ragyogó napsütésben vonatoztunk tovább. Élmény volt.

Borúsan indult a szombat, de délre ragyogó napsütés lett. Nagyot barangoltunk Zürichben, bár a főszerep ma a villamosoké volt, én csak szódavízként teljesítettem szolgálatot Ákos mellett (gyk. kísérőként), ugyanis nosztalgia villamos mászkált ma a városban, idén utoljára.

Természetesen azzal mentünk a villamosmúzeumba, ahol bevásárolt Ákos némi suvenirt. Onnét tovább, főleg villamossal - szerencsémre a nap továbbra is sütött, így én napfürdőztem és sült gesztenyéztem, míg Ákos egy-egy beállításra vadászott.

Vacsizni ma olasz kajáldába mentünk, ami fincsi és bőséges volt, a kiszolgálás kellemes, szóval jól éreztük magunkat. Ráadásul nincs is túl messze a szállótól.

Kisfiúnak bizonyult a világ első „krio-orrszarvúja”

Ha közvetlenül még nem is, egy képernyőn már láthatja az Állatkert közönsége a szerdán hajnalban született orrszarvú borjút. Az anyaállat eddig példásan gondoskodik a hímnek bizonyult kicsiről, így várhatóan nem lesz szükség mesterséges nevelésre

Tegnap jól megfáztam, így a mai napot főleg ágyban, olvasással és alvással töltöttem. Pedig délre gyönyörű napsütés volt, csábított a csatangolásra, de mivel a fejem is fájt és igen intenzíven fogyasztottam a zsepikészletet, inkább kúráltam magam teával.

Este kimozdultunk, mivel enni kell valamit, és reméltem hogy tudunk venni Neocitránt. Tudtunk. Minden sarkon van patika, és szerencsére nyitva is volt még, mikor berángattam Ákost egy nagy dobozért. Kissé kóválygó fejjel asszisztáltam Ákosnak, hogy filmezi a villamosokat. Azért tettünk egy magaslati sétát is, most a folyónak ezen az oldalán, pici utcácskákban kanyarogtunk meredeken felfelé, aztán vissza a villamosokhoz.

Vacsizni Wong-hoz mentünk a főpályaudvarral szembe, egy-egy tányér levest ettünk. Na de milyen levest! Akkora tányérban adták, mint egy lavór, és dugig volt hússal, zöldséggel.. Nagyon jól esett és bőven elég volt. Gyorsan bevettem egy fejfájás csillapítót, mert már kezdett nagyon hasogató lenni a fejfájásom.

Innét már húztunk vissza a szállóba forró gyógyitallal kúrálódni.

Kint ugyan dolgoztak a zürichiek, de Ákosnak kifejezetten szóltak, hogy mivel okt. 23. ünnep, ő nem dolgozhat. Gondolom nem akartak hétvégi túlórapénzeket fizetni. Holnap viszont dolgozni fog, de mivel ablaknap lesz péntek, így arra kénytelenek szintén emelt pénzt fizetni. A zürichi kollégák nem igazán értették a mai napot se, nem nagyon tolerálnák, ha pénteken se dolgozna, így csak a ma lett szabadnap.

Elhatároztuk, hogy kirándulunk egyet, ha már itt vagyunk, átruccanunk Baselbe. Amúgy is imádni való kis város, ráadásul nincs is túl messze. A vasút itt szuper, de nem épp olcsó. Sajnos az idő nem volt túl jó, hideg nyirkosság, de legalább nem esett.

Voltak érdekes momentumok. Sikerült kiharcolnom egy állatkerti sétát, így már a Basel Zoo-ban is jártam. Meseszép hópárduc volt, de Ákos kedvencei a medvék nem nagyon mutatkoztak. Azért rengeteg állatot láttunk így is, jégcsapokká fotóztam az ujjaimat.

Aztán ugye a fő motiváció persze a villamosozás volt Ákos részéről, így a nap hátralevő részében főleg az volt a program. Svájc nem egyszerű eset, pl. az egyik villamosvonalon szépen átmentünk Franciaországba, majd vissza Svájcba. Elég egyedi, hogy a vonal egyik megállója egy másik országban van, jópofa volt látni a határt jelző táblát és hallani, hogy bemondják a következő megálló neve után, hogy Franciaország.

Azért sikerült a város nem csak villamossal ellátott részeiből is látni ezt-azt, bár amilyen sűrű a hálózat, elég hamar sínekbe botlottunk. Vacsit egy inkább helyiek által látogatott vendéglőben ettünk egy nem kifejezetten könnyű röstis kaját, amire nagyon jól esett egy pohár vörösbor.

Ma kifejezetten borús idő volt, így ki se mozdultam a hotelből. Inkább olvastam, pihentem. Még este se mentünk sehová, kipróbáltuk a hotel éttermét. Kár volt. A kaja szar volt, cserébe baromi drága. Úgy látszik a reggeliből kiindulva sokkal jobbra számítottunk.

Szerencsére a reggeli svédasztalos mindenféle és rendelhető villásreggeli is (ham and eggs, kolbász, stb.), ami igen elkényeztetett minket.

Lulu borja a világ első „krio-orrszarvúja”

Megszületett a Fővárosi Állat- és Növénykert várva várt orrszarvúja. A hajnali ötkor világra jött apróság az első olyan orrszarvú a világon, amelyik fagyasztva tartósított hímivarsejtek felhasználásával, mesterséges úton fogant.

Tegnap berendezkedtünk a szállodában, nem rossz, a szobák egy-egy híres svájci embernek vannak dedikálva. A mienk a Rudolf Sprüngli szoba lett, ami elég stílszerű, mivel Ákos kifejezetten csokirajongó.

Első nap viszonylag klassz idő volt, amolyan derűs-borús. Reggel csináltattunk bérletet, aztán Ákos elhúzott melózni, én meg nekiláttam városnézni. Már jártam itt, de találtam számomra teljesen új helyeket. Délután kicsücsültem a tópartra olvasni, mikor már lejártam a lábam. Rengeteg fotót készítettem, bár nem tudom mennyi lesz használható.

Este újra váronéztem, most már Ákossal, és megmutattam neki a felfedezéseim. Volt olyan hely is, amit együtt fedeztünk fel. Ettünk némi vacsit a Mekiben, ami katasztrófális volt. Nem csak a kaja, de az egész hely annyira koszos, osztályon aluli volt, hogy elhatároztuk soha többé nem megyünk oda. Komolyan, egy hazai Meki ehhez képest patika.

Persze volt wifi a szobában - némi pénzért - így nem voltak kifejezett elvonási tünetek. Persze Ákosnak volt nete a melóhelyen, ennek ellenére vennie kellett hozzáférést estére is. Én meglettem volna nélküle...

A nagyközönség egy hónap múlva láthatja az aprócska nagymacskákat

Ismét vannak leopárdkölykök a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Csenge és Csiú most egy hónaposak, de még további négy hetet kell várni arra, hogy a nagyközönség is láthassa őket.

A legnagyobb leopárd

Az összes leopárdalfaj közül a perzsa leopárdra jellemző a legnagyobb átlagos testméret, testtömege pedig akár a 90 kg-ot is elérheti. Tápláléka jórészt közepes testű patásokból, például bezoárkecskékből és más vadkecske, illetve vadjuh fajokból áll, de kisemlősöket és madarakat is elfogyaszt. Zsákmányát üldözve akár 55 kilométeres óránkénti sebességre is képes.

Egyszerűsítem az életemet, így a www.zoomania.hu oldal icipicit át fog alakulni. A hírek átkerülnek ide a blogba, és a nagyobb lélegzetű témák, melyhez fotoalbum is tartozhat továbbra is megmaradnak. Persze a régi hírek és infók megmaradnak, bekerülnek az archivuba. A régebbi kisebb post-ocskákat meghagyom a Naplókában, ott a zoomania cimke alapján le lehet szűrni, ha valaki kíváncsi rá.

Linkek:
http://www.zoomania.hu 
http://rianna.blog.hu/tags/zoomania

Párom kapott egy munkát, aminek része 2 hét Zürichben. Én is mentem vele, így a három hét szabimból 2 hét Svájcban telt. Persze neki munkáról van szó, de én kipihenhetem magam rendesen, ami nagyon rám fér már. Ma este indulunk repcsivel.

Aprófák - na nem épp tüzelőnek való, hanem inkább mini fácskák kiállítás a BPZOO-ban - idén is.

bővebben

Szabin vagyok tegnaptól! Ez abból is látszik, hogy van időm ide firkálni... :)

Na végre egy kis pihenés. 3 hét! Nagyon jó érzés, jut idő mindenfélére, amire hétköznapokon sosem. És még utazunk is. Asszem :)

Tegnap például végre el tudtam vinni a macskát egy kis karbantartásra, és még fodrászhoz is eljutottam. Szóval mindketten szépészkedtünk. Viszont a szervízbe nem sikerült bejelentenem a kocsit, csak két hét múlva kaptam időpontot. Akkor még mindig tart a szabim (mekkora érzés!), így nem probléma, lefoglaltam. Én naív még ma vittem volna a kicsi kocsit, ez viszont esélytelennek bizonyult. Sebaj, végre elmegyek kontaktlencsét venni cc. egy év kihagyás után. Persze a kiszemelt bolt nem veszi fel a telcsit, kénytelen vagyok személyesen menni - hátha nincs szükség időpontra... Reménykedem.

Jelenleg ezerrel megy a mosógép, így csak később tudok indulni. Tegnap bevásároltunk pár szükséges ruhadarabot páromnak, aki kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt viselné őket, kimossuk. Főleg azóta, hogy a Dr. House egyik részében egy vadiúj nadrágot hordott a szenvedő alany, valami mérgezett cucc folyt rá, és mivel nem volt kimosva, roppantul haldoklott.

Délután bőröndöket is szerzek - családi felajánlás -, hogy legyen valami könnyen kezelhető gurulós de megpakolható variáció, mert ami van, az csak vállon cigölős. A hátizsák meg kicsi két hétre. Eredetileg úgy volt, hogy ma már utazunk, mert holnap már kint kell lenni, de aztán mégse... Szóval izgi, de egyben idegesítő is, hogy fogalmam sincs pontosan mikor indulunk, illetve mivel megyünk..

Száznál is több faj látható a szukkulens növények bemutatójában

Mától látogatható a Fővárosi Állat- és Növénykert új Kaktuszkertje. A szukkulens növények élő kiállításán száznál is több faj kerül bemutatásra: akadnak közöttük kaktuszok, agávék és pálmaliliomok is. A Kaktuszkert a Pálmaház közvetlen szomszédságában kapott helyet, sőt, a fűtést igénylő fajok magának a Pálmaháznak az előterében tekinthetők meg.

Forrás: FÁNK

Folyamatos légtérellenőrzés a szurikátáknál

Először szaporodtak új helyükön a Fővárosi Állat- és Növénykert szurikátái. A mongúzok és manguszták rokonságába tartozó kisragadozóknál augusztus végén született kölyök, ám a Morzsa névre keresztelt állat csak mostanában merészkedett elő a föld alatti járatokból.

Forrás: FÁNK

Pedagógusoknak mostantól díjmentes a belépés

Októberben és novemberben a „Nyugdíjas Hónapok” keretében jelentős kedvezményekkel várja a nyugdíjasokat a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ráadásul kedvezményt kapnak az unokák is. Október 3-án az Állatok Világnapja kapcsán lesznek rendezvények a városligeti intézményben.

Forrás: FÁNK

Hétfőn a fogyatékossággal élő gyerekeket látják vendégül